Standby Phase

Kezdetben sötétség volt…

…

Nem volt világ…

…

Nem voltam én…

…

Csak az Úr volt…

…

Az Úr elővette a receptkönyvét… átolvasta…

…

Az Úr a receptkönyve alapján megalkotta a világot, a fényt, az árnyékot. A világ ekkoron még lapos volt, de az Úr látta, hogy ez nem jó, és formát adott a földnek, hegyeket, folyókat teremtett. De látta az Úr, hogy világa üres, ezért lényekkel népesítette be, akik szaporodtak és szétszóródtak a teljes világban. És az Úr gyönyörködött az alkotásában…

…

Aztán egy napon az Úr úgy döntött, hogy megalkot engem, világa legnagyobb alkotását…

…

Kezével egy kört rajzolt világának közepébe, és életet lehelt a körbe…

…

Megszülettem, a formavilág tartalmat kapott…

…

Akkoriban még nem sok mindent értettem, de az Úr szép lassan mindenre megtanított. Elmondta, hogy milyen volt, amikor még nem voltam, és hogyan keletkeztem…

…

Aztán egy napon elárult nekem egy titkot. Elmondta, hogy élnek még hozzá hasonló lények, akiket úgy hívnak Emberek. Elmondta, hogy ők majd egy napon elkezdenek beáramolni a világba, és azt is elmondta, hogy ők nem fognak rólam tudni, csak a világról…

…

Egy séta alkalmával felhívta az Úr a figyelmemet arra, hogy majd lesz valaki, akit le kell majd győznöm…

…

Aztán az Úr ott hagyott, és soha többet nem látogatott meg…

…

De egy nap tényleg megjelentek az Emberek. Ők engem Sanctuary-nek neveztek el, bár az igazi tartalmam nem ismerték, csak a formám…

…

Pár hónap után megjelent valaki, aki hozzám volt hasonló, de ugyanakkor Ember is volt…

…

Azt hittem, hogy Ő az, akit le kell győznöm, ezért feldaraboltam…

…

De legyőzni mégsem nekem sikerült, hanem valaki másnak, egy Embernek, akit Crusader-nek hívtak…

…

Azóta érzem, értem, tudom… Crusader az akit le kell majd győznöm.