File_22 – Valóság, Berlin, 2018. február 15. – délután

Ennek egyre inkább nincs semmi értelme. Miért történik mindez velem? Mintha valaki vagy valami direkt föntről irányítva szívatna engem. Az a kretén Öszvér. Mit ártottam én neki? Egy hete még azt sem tudtam, hogy ki ő. Most meg hála neki az egész életem szertefoszlott, mint a kipufogógáz, amit egy ócska kocsi hagy itt a világnak, hogy emlékezzenek még arra, hogy én bizony még benzinnel megyek. (Jegyzet: Ilyen hülye hasonlatot…) Most itt ülök a Gedachtnis Kirche-ben, az egyik asztalnál. A melankólisták még nem érkeztek meg, ahhoz túl korán van még. Egyedül én imádkozom ebben a groteszk templomban. Persze nem úgy kell érteni, hogy valami felsőbb lényhez küldöm a kéréseim, – mivel én ilyenben nem nagyon hiszek, – inkább csak próbálok kérdéseimre választ kapni.

Miközben elmélkedtem, a templom falai elkezdtek derengő fénnyel világítani, és amikor jobban odafigyeltem, láttam, hogy egy opálos kristályokkal borított barlangban ülök. Lépteket hallottam, egy idősödő manó lépett oda hozzám, két katanával* az oldalán.

–        Ki vagy te? – érdeklődtem.

–        Ha talán nem csak a fejpántodra hallgatnál, hanem a szemeidet is használnád, rájönnél.

Igaza volt kis koncentráció után megláttam a fantáziám okozta látomás mögött az öt éves zsenit, Teiresziaszt.

–        Tudod fura, egy hete még ki nem állhattam az olyanokat, akik csak a pántjuk fülhallgatójára hallgatnak, most meg én is ilyen lettem. Utálom magam. De ettől függetlenül, mi történik a templommal, és te miért nem vagy őrizet alatt?

–        Mert most valami egészen fontos dolgot kell véghezvinnünk.

–        Mit?

–        72 óra múlva idejön az Öszvér, és akkor vagy mindennek vége lesz, vagy minden újra kezdődik. Ezért addig egy virtuális barikádot, egy tűzfalat állítottam az épület köré, ezért három napig senki nem tud innét se befele, se kifele adatokat küldeni.

–        Szóval ennyi időnk van, hogy kitaláljunk valamit?

–        Igen, és reménykedjünk, hogy az Öszvér nem járt a Könyvtárban.

–        Milyen könyvtárban?

–        Nem mondhatom el, amíg nem győzzük le, addig egyikünk sem tudhatja meg a Könyvtár titkait, mert akkor azokat a harc közben kiolvashatja a gondolatainkból, és felkészülhet rájuk.

–        Aha. Akkor ez a bizonyos Könyvtár őrzi az egyetlen lehetséges trükköt, amivel legyőzhetjük az Öszvért, de mi sem tudhatjuk ezt meg, mert akkor ő is megtudná?

–        Pontosan.

–        Ekkora marhaságot…

–        Tudom, de ez van.

–        Lemerném fogadni, hogy abban a Könyvtárban nincs is semmi.

–        Lehet, de akkor sem kockáztathatjuk meg, hogy netán mégis meg tudjuk apám titkait.

–        Nekem, most valami eszembe ötlött, ha ez a Könyvtár olyan fontos, akkor erre biztos sokat fogunk gondolni a csata alatt, tehát az Öszvér ezt biztos kiolvassa majd a fejünkből, és rövid úton kideríti a titkot.

–        Ez szerencsére nem fog bekövetkezni, mivel a Könyvtár nincs hálózatra kapcsolva, és aki tudja hol van az garantáltan nem visel Fuzion fejpántot.

–        Tudod, ez adott nekem egy ötletet, hogy hogyan győzhetnénk le.

–        Rendben akkor osszuk meg a feladatokat, te foglalkozz a software-rel, én meg majd a hardware-rel.

–        Tessék?

–        Tied lesz az Öszvér maga, enyém meg számítógép, amiben benne van a programja.

–        Ezt most végképp nem értem, azt hittem, hogy az Öszvér a hálózaton van.

–        Nem, mint minden programnak, ennek is szüksége van egy gépre, amin fut. És ez a gép történetesen itt van a lábad alatt. – arrébb tolta az asztalt, aminél ültem, belenyúlt a mocskos vízbe, majd meghúzott egy kart, mire a földből egy márvány kocka emelkedett ki, aminek lenyitotta a tetejét. A belsejében egy olyan jó tíz éves szerver volt, egy fekete-fehér kis monitorral, amin mindenféle adatok futkároztak jobbra-balra, fel-le. – Íme a Tabu.

–        De ha itt volt egész eddig, akkor miért nem húztuk ki eddig a konnektorból, akkor sokkal gyorsabban végezhettünk volna vele.

–        Ennek két oka van. Egy részt nem kapcsolhattuk ki mert, olyan információkkal van tele a memóriája, amik fontosak lehetnek még, de elvesznének egy újraindításnál. Másrészt van egy biztonsági programja, valahol egy másik számítógépen, ami ha nem kap ettől a géptől jelzést ötpercenként, akkor egy kisebb atomháborút fog kiprovokálni, azáltal hogy beveti az USA rejtett nukleáris fegyvereit.

–        Azt hittem már olyan nem is létezik, évekkel ezelőtt leszerelték őket, nem?

–        Én jártam a pentagon adatbázisában több alkalommal, szóval több dolog van ott elrejtve, mint gondolnád.

–        Rendben, de mégis hogy került ide ez a masina? A Tabu amcsi volt, nem de?

–        Apám hozta ide, és rejtette el, hogy miért, azt nem tudom, de a Könyvtárban biztos meg lesz erre is a válasz.