File_20 – Valóság, Berlin, 2018. február 13. – hajnal

Remegő kézzel húztam le a fejpántot a homlokomról. Teljesen kimerültem. Ki sem léptem a játékból rendesen, egyszerűen leszedtem a pántot, és kikapcsoltam. Kudarcot éreztem. Reménytelen bármit is tennem. Akár az egér, aki a már a macska által megevett sajtot szeretné megszerezni. Mit csinálhatok? Mit tehetnék már Papillonért… Helgáért? Az a szemét, az a mocsadék, nem tudok ellene mit tenni, hiszen most már az ő része Helga. Ha őt eltörölném, Helgát is eltörölném. Minden, amit az elmúlt három napban tettem… nem volt semmi értelmük.

Hiába rúgattam ki magam. Mit mondjak majd apámnak? Ennyit az életem értelméről. Napokkal ezelőtt még volt valaki, akit szerettem, volt egy célom, hogy leérettségizem. Elegem van.