File_11 – Valóság, Berlin, 2018. február 10. – este

Ahogy beléptem az épületbe megcsapott egy orrfacsaró bűz, amit semmihez sem lehetett hasonlítani. A forrását rögtön meg is találtam, az egész épületben mindenütt egy ujjnyi víz folydogált, amiben a rothadó cigaretta csikkek, és egyéb szemetek úszkáltak. A gótikus falakat különféle graffitik díszítették, amik hol anarchista, hol sátánista, hol kommunista jelképeket formáltak. A templom főhajójában asztalok voltak elhegyezve, amiknél fekete, régies ruhákba öltözött fiatalok ültek, és némán meredtek a semmibe. A világítást fáklyákkal oldották meg, de ez nem volt elég ahhoz, hogy elnyomja minden látogató fejpántján lévő LED fényét. Már éppen azon gondolkoztam, hogy kitől is kérdezzem meg, hogy hol találom Toro-t, mikor egy ismerős hang szólított meg:

–        Peter? Te vagy az? – kérdezte a hang gazdája Thomas. – Nem úgy ismerlek, mint aki ilyen helyekre jár.

–        Én meg mondjuk rólad, nem feltételeztem. – vontam meg a vállam. – Egy bizonyos Toro-t keresek.

–        Akkor jó helyen jársz, én vagyok az. Ezek szerint te vagy Crusader?

–        Kicsi a világ, nem de? És mit akartál?

–        Tulajdonképpen nem én akarok veled beszélni, hanem a főnököm, Teiresziasz.

–        Rendben, melyik depressziós az a sok közül? – mutattam a „szórakozókra”.

–        Egyikük sem, ő a sekrestyében van, de most még nem ér rá, várj egy kicsit.

–        Rendben van, üljünk el, és mesélj valamit erről a Teásról.

–        Teiresziasz. Ő a világ legnagyobb hekkere, egymás után huszonötször sikerült feltörnie Washington védelmirendszerét, pedig mindegyik alkalom után egy újabb tűzfalat telepítettek. Aztán végül őt is elkapták, de korára való tekintettel, nem csukták le, csak örökre eltiltották a Fuzion fejpánt használatától.

–        Korára való tekintettel?

–        Majd meglátod, de nekem most mennem kell, majd szólítanak, addig ajánlom, hogy próbáld ki a melankopátiát.

–        Hogy mit?

–        Csak nyomd le ott az asztalon azt az egy gombot, és a többit a fejpánt elintézi.

Így tettem, erre a fülhallgatómon mindenféle mondatok kezdtek visszhangozni, nem kellett sok, hogy rájöjjek ezek a körülöttem lévők jelenlegi gondolatai.

–        …nem vagyok őrült, nem vagyok őrült…

–        ...miért ez a sok háborúzás? semmi értelme…

–        …menyekben vagy, szenteltessék meg a…

–        …az einsteini relativitáselmélet szerint…

–        …egyetlen szép szerelmem, kérlek, bocsáss meg, szeretlek…

–        …én tényleg nem akartam megölni, de tényleg…

–        …a Tabu itt van és figyel minket…

–        …nincs is Tabu, csak egy unatkozó amcsi találta ki…

–        …tegnap kopogtattak az ajtómon, éjjel…

–        …hare Krisna, hare Krisna…

–        …mi van a Sanctuary mögött?...

–        …nincs értelme…

–        …ma leszokom, ma tényleg leszokom, csak még egy szálat…

–        …szeretnék érdeklődni, hogy az NDK kivehető ajtós turmixgép…

–        …kussolj be, te hülye magyar, ez elsőre sem volt vicces…

–        …miért élünk?...

–        …miért? élünk?...

–        …az apokalipszis itt van a nyakunkon…

–        …tüdőrákom van, és meg fogok halni…

–        …23 450 458 613… 23 450 458 614… 23 450 458 615…

–        …ha én egy hűtőgép lennék, vajon milyen szagom lenne…

Teljesen elálmosodtam ebben monoton „társalgásban”, amikor megbökték a vállam:

–        Teiresziasz tud fogadni, gyere velem.

Követtem a szürke ruhás férfit az oltár melletti ajtón át, és egy kivilágított szobába érkeztünk, az ajtó mellett két egyenruhás rendőr állt, és az egyikük megkért, hogy vegyem le a fejpántot, és adjam oda nekik. Kis habozás után átadtam, majd az ablak elé tolt forgószékhez léptem. A szék megfordult, és egy kisgyerek ült benne.

–        Üdvözöllek Crusader, én vagyok Teiresziasz. Ne nézz így rám, tudom, hogy nem nézek ki idősebbnek ötnél, de hát mit tegyek nem is vagyok idősebb. Viszont többet tudok erről a világról, mint képzelnéd.

–        Ja és szerény is vagy. – mondtam, de ő úgy tett, mintha meg se hallotta volna.

–        Kérlek, foglalj helyet. Azért jöttél ide, hogy választ kapjál pár kérdésre.

–        Igen, mesélj kik, és mit akarnak Helgától, ezenkívül neked mi közöd van hozzá, ja és nem utolsósorban mi volt az a dolog ma délután Sanctuary-ben.

–        Minden kérdésedre választ kapsz, de előbb had tegyek fel én egy kérdést. Tudod ki okozta a Válságot?

–        Persze, ki ne tudná, Bill…

–        Ki ne mond a nevét, az ő neve nálunk tabunak számít. És azt is tudod, hogy ő mielőtt öngyilkos lett, a mai technikához képest egy kezdetleges módszerrel a saját gondolatait beleírta egy programba?

–        Nem, ezt speciel nem tudtam.

–        Gondoltam, na hang aki szólt neked kétszer is amikor a barátnődet szeretted volna megmenteni az ő hangja volt.

–        Helga nem a barátnőm, illetve nem úgy.

–        Ez most tök mindegy. Inkább azt akarom megkérdezni, hogy Carl Gustav Jungról hallottál-e már?

–        Nem, ki az?

–        Ha most rajtad lenne a fejpánt, az nyílván megmondaná, de így kénytelen leszek én elmondani. Egy pszichológus volt a múlt század elején, van egy nagyon fontos elmélete az úgynevezett archetípusokról.

–        Archemikről?

–        Archetípusok a mindenkiben benne élő ősszemélyiség formák, akik álmokban, fantáziákban megnyilvánulhatnak. Nos amikor a Tabu programja rábukkant a Sanctuary-re szétesett három archetípusra, az énre, az animára, és az árnyékra. Az első a tudatos énje, aki elrabolta barátnődet, őt egyébként a játékban Öszvérnek hívják, a második a női énje a Gerle, aki próbál segíteni nekünk, a harmadik, pedig az árnyék, a Holló, ő testesíti meg a Tabu elnyomott személyiségét, azokat a tulajdonságait, amikre nem büszke.

–        És, ehhez nekem mi közöm? Én csak Helgát szeretném megmenteni.

–        Ahhoz, hogy megmentsd tudnod kell, hogy miért rabolta el. Az Öszvérnek most, hogy csak egy archetípus a sok közül szüksége van egy női énre, hogy elérje a tökéletes szintet, és ezt a neki szimpatikus animát Papillon-ban találta meg.

–        És árnyék nem kell neki?

–        Elvileg kéne, de ő úgy gondolja, hogy az csak a hibáit tartalmazza és nincs rá szüksége.

–        Rendben, akkor most, hogy tudom, hogy mi a helyzet – bár igazából egy szót nem értettem az előbbiekből – mond, mit kell tennem?

–        Megkeresni az Öszvért Sanctuary-ben, és legyőzni.

–        Hát ez így nagyon szép, de hol keressem? És egyáltalán hogyan?

–        Használd fel a Gerle adományát, rendszer adminisztrátor lettél.

–        Ne szórakozz vele, hogy lennék én admin?

–        Mit gondoltál mik voltak azok az ablakok azokkal a szövegekkel? Azok az épp megtámadott Drago DNA-i voltak.

–        DNA? Mint Dezoxyribose Nucleic Acid[1]?

–        Nem, mint Dynamic Neutral Algorythm[2]. A Drago adatai, program forrása, változói.

–        De én nem tudok velük mit kezdeni, csak teljesen elszédültem az egésztől.

–        Tudod egy átlagos ember agyának 10%-át használja, ahhoz hogy a programkódot megértsd legalább 12%-ot fel kell használnod. Ehhez tudok adni egy jó élénkítőszert, a hivatalos adminok is ezt használják. – és a kezembe nyomott egy üvegcsét, majd intet az egyik őrnek, aki illedelmesen kikísért, sőt még a fejpántom is visszaadta.