Login phase

Este van. Egyetlen villanyoszlopról lelógó 25 éves villanykörte világítja meg a sikátort, ahol várakozom. Fejemen a fejpánt, fülemben a kábel. Csend van, autók ilyenkor már rég nem járnak. Egy árnyék közeledik felém, és én a hátamra akasztott tegezben lévő másfél méter hosszú pengémért nyúlnék, de mire ezt megtenném, már felismerem az árnyék gazdáját, a Hollót.

–        Szép napunk van. – károgja a madár.

–        Khm. Este van. – válaszolom. – Mi járatban erre?

–        Valami még mindig hiányzik az adatbázisomból. Megtennéd, hogy kiegészíted?

–        Rendben, akkor kezdjük az elején.

Szemünk előtt átváltozik az utca egy fehér tapétával borított irodává, ahol fiókos szekrények sorakoznak. Oda megyek az egyikhez, kihúzom a felülről a második fiókot és megkeresem az aktát. Ahogy megfogom és kiemelem, eszembe jut, hogy a nagynénémnél, amikor segítettem a költöztetésben pár éve ugyanilyen tapintásúak voltak a karton dossziék. Kinyitom a mappát, egy összehajtott papírlap van benne. Kihajtogatom, egy képet ábrázol, amin éppen Helgával sétálunk egy utcán. A kép lassan kiszélesedik és megelevenedik, míg végül ott találom magam a saját bőrömben 2018. február 2.-án reggel 7 óra 23 perckor.