File_15 – Sanctuary, Forrásváros, 2018. február 11. – délelőtt

Víz ország rejtett városának főterén állok. Mint a tegnapi keresgélésem alatt megtudtam még négy rejtett város létezik Sanctuary-ben, csak erősebb játékosoknak, ezek a rejtett városok. Mivel már mind az összes várost meglátogattam, bizton állíthatom, hogy ez a legszebben megtervezett település. Az egyetlen bejárata egy tenger alatt épült labirintus kijárata. Aki megtalálja a kivezető utat, az egy üvegbúra alá épített csodálatos helyen találja magát. Az épületek ókori görög vagy talán római stílusban készültek, és a márványoszlopos házakon gyönyörűn csillámlik meg a fölöttük hullámzó tenger által megtört fény. A főtér közepén egy állandó gejzír található, aminek a teteje egy nyíláson át beleáramlik a tengerbe. Hogy miért nem folyik ránk a tenger? Hát azért mert ez egy játék, itt minden megtörténhet.

Szóval a városka üzenőfalára véstem fel egy üzenetet, hogy ha valaki netán tudna az utolsó mermaidáról (vagy akár az elsőről), akkor jelentkezzen egy NMS-ben. Ahogy elléptem a táblától az első olvasó rögtön leszólított:

–        Te írtad ezt az üzenetet? – kérdezte a szakállas őszöreg gnóm pálca.

–        Én. Csak nem te vagy, akit keresek? – lepődtem meg a gyors választól.

–        Nem, én gnóm vagyok, mint te is láthatod.

–        Hát akkor csak nem ismered az illetőt?

–        Nem, még életemben nem hallottam róla.

–        Akkor biztos ismersz valakit, aki ismeri?

–        Nem fiacskám, még ilyet sem tudok.

–        Akkor nem tudom miről beszélgetünk, viszon’ látására. – köszöntem volna el idegesen, de szerencsémre a pálca még nem akart lemondani az értelmes beszélgetés lehetőségéről.

–        Várjál fiacskám, nem véletlenül szólítottalak le. Ugyanis én már jártam a Mermaidák kertjében, azon a szörnyű helyen.

–        Hogy hol? – mivel a hely neve számomra teljesen ismeretlen volt.

–        Tudod fiacskám egyszer, amikor meghaltam, és ide forrás városba kellett volna teleportálnom valami bug miatt oda kerültem. De rövid úton megtalált egy admin és elnézést kért, majd közölte, hogy ez egy lezárt terület és visszaküldött ide.

–        Na ez sokat segített… és hogy kerülhetnék én oda? Meg van! – belenyúltam a bácsi DNA-jába, és így ki tudtam belőle keresni a titkos hely koordinátáit.

Miközben társalogtunk egy számomra ismerős alak, egy admin még nyolcadikáról a táblához lépett és orvul letörölte az üzenetemet, majd pont akkor nézett hátra, amikor a kisöreg forrásában keresgéltem.

–        Te! – vette észre, hogy mit csinálok. – Nem látom, hogy adminisztrátor lennél.

–        Hát ööö… izé… – makogtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egyből a Mermaidák kertjébe küldtem magam.