File_9 – Sanctuary, Jég Város, 2018. február 10. – délután

Egy jó negyedórába telt mire ideértem, de itt voltam. Siettem, ahogy tudtam, és egy utamba akadó szörnnyel sem voltam hajlandó megküzdeni. Jég Város Víz Ország központja, egy tengerparton fekszik, pontosabban a part közelében úszó jégtömbön. A főteret alaposan kidolgozott jégszobrok díszítették, amik leginkább sellőkre hasonlító lényeket ábrázoltak. Körülöttem, mint minden városban itt is tömegek sétálgattak, egyik üzletből a másikba.

Egy középkorú Kesztyű lépett oda hozzám. Egy zöld karateköpenyt –, vagy minek hívják azt fürdőköpeny kinézetű izét, amit az ilyen távol-keleti harcosok viselnek – viselt, és a fején egy hozzáillő sötét zöld kendőt.

–        Te vagy Crusader?

–        Igen, mert?

–        Én Toro vagyok. Nem tűnt fel valami furcsa a tegnap esti eseted óta itt a Sanctuary-ben?

–        Nem, mert?

–        Keveredtél harcba?

–        Nem, kerültem a szörnyeket, hogy gyorsabban ideérjek.

–        Rendben. Akkor várj egy picit. – Füttyentett, erre megremegett alattunk a jégtömb, és egy repedésen keresztül egy Drago bújt elő. A Dragok a Jég Városban tenyészthető sárkánykígyók.  – Ő itt az én kis háziállatom, de most megkérnélek, hogy támadd meg.

–        Rendben, ahogy akarod.

Leemeltem a hátamról az íjam, fogtam egy acélhegyű nyilat és becéloztam. Ebben a pillanatban a szemem előtt vagy egy tucat ablak jelent meg, benne mindenféle angol nyelvű szövegekkel, és idétlen jelekkel, aztán elkezdtek körülöttem forogni, egyre gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban, teljesen elszédültem.