File_5 – Sanctuary, Régi Tavak Termei, 2018. február 8. – este

Ugyanaznap későeste lefekvés előtt még felkapcsolódtam a játékra. Ilyenkor elalvás előtt az ember sokkal jobban bele tudja magát élni a helyzetekbe, és szinte látja és hallja maga körül az eseményeket. Éppen Víz Ország szerintem legcsodálatosabb építményében vadászgattam Siklókra, amikor az egyik szobában arra lettem figyelmes, hogy valahonnét néznek engem. Körbetekintettem de mindenütt csak a nedvességtől csillogó kék márvány falakat láttam, aztán amikor visszafordultam az eredeti irányba egy alakot láttam meg, aki nem volt más, mint Papillon.

–        Hú de nagyon megijesztettél! Hogy, hogy itt vagy? – érdeklődtem, de ő nem reagált. – Hahó? Papillon? – amikor a nevén szólítottam hirtelen kikerekedtek a szemei és döbbenten rám bámult, majd egyszerűen kilépett a játékból.

Mire elgondolkoztam volna az előbbi jeleneten hátam mögül lépteket hallottam, két arany csuklyát viselő pálca érkezett.

–        Bocs, nem láttál erre egy vörösesbarna kabátot viselő lányt?

–        De, történetesen épp az előbb tűnt el a szemem elöl. Mit akartok tőle?

–        Tulajdonképpen semmit, csak ki akartuk volna léptetni, ő ugyanis egy kísértet volt.

–        Kísértet? – kérdeztem meglepődötten.

–        Nem úgy kísértet, ahogy te gondolod, csak mi rendszer adminisztrátorok hívjuk őket így, valójában egy egyszerű programhiba okozza őket, létező játékos karakterek alakjai jelennek meg időnként, de irányítás nélkül. Ilyenkor megkeressük és kiléptetjük őket.

–        Hát akkor elkéstetek, ő már kilépett.

–        Azért köszönjük az együttműködést, folytasd nyugodtan a játékot.